Kemenessömjén határának
északi része közvetlenül a Rába, déli része a Marcal vízgyűjtő területéhez
tartozik. A vízválasztó vonal a Cser déli szegélyén húzódik végig, egyes helyekről, például a Csapás útról, elég jól azonosítható.
Vizekben ma elég szegény a környék, de ez főként az utóbbi évek
csapadékhiányával magyarázható. Idősebbek elbeszélése szerint régebben nem egy
kisebb tó, vizenyős rét, forrás volt a falu határában.
A falu egyetlen állandó vízfolyása a Cinca patak. A legenda szerint
egykor Sömjén a partjára települt, csak a tatár pusztítás után épült feljebb, a
"Hegy" lankái alá. A patak a falutól dél-délkeleti irányban, másfél km-re
folyik, mellékét rétek, mára lassan beerdősülő egykori legelők, és szántóföldek
szegélyezik.
A Cinca Gérce határában ered, és 24 km-es út megtétele után, Mersevát és
Külsővat között éri el befogadóját, a Marcalt.
Esése kicsi, így folyása lassú.
Szabályozása következtében a meder elvesztette természetes jellegét, és hazánk
többi vízfolyásához hasonlóan árokszerű külsőt kapott. Egykor bővebb vízhozama
napjainkra erősen megcsappant, de még a legszárazabb nyarakon is van a medrében
némi víz. Visszaemlékezések szerint az ötvenes években még elöntötte néha a
környékbeli réteket. Tiszta vizében gyakran fürödtek a falusi gyerekek, és
halakban is gazdag volt. Nem egyszer kosárral fogták benne a halakat. A 70-es
évektől azonban a Celldömölkről származó ipari és kommunális szennyvíz, valamint
a mezőgazdasági tevékenység által a vízbe kerülő növényvédő szerek felborították
a patak eredeti élővilágának egyensúlyát. A mederbe mosódó műtrágyák kedveznek a
gyomnövények, sás elszaporodásának, a szennyvíz pedig gyakorlatilag teljesen
kipusztította a korábban oly gazdag halállományt. A celldömölki vasúti híd
előtti szakaszban még napjainkban is élnek kisebb halak, de a kemenessömjéni
szakasz jelenleg erősen szennyezettnek tekinthető, és ezen láthatólag nem sokat
változtatott a szennyvíztisztító megépítése sem.
Néhány kisebb, jobbára időszakos vízfolyás a Kemenesmihályfa határából érkező Kenderáztató patak, egy Celldömölk felől folydogáló kisebb vízér, és a Békás-tó egykori forrásának vizét elvezető árok. Valamennyit a Cinca gyűjti össze.
Forrásokat jelenleg nem ismerünk a környékről. Egy, az elmúlt évtizedekben lassan elapadó forrás volt állítólag a Békás-tó mellett, illetve a Szentkút-hegyen lehetett valamilyen vízfelfakadás, de ezeknek mára nyomuk sincs.
Kisebb tavakban azonban viszonylag gazdag volt a határ. Többek között a
már fentebb említett Békás-tó, alig néhány száz m-re a falutól, amely egészen a
közelmúltig mocsaras, nádasos, füzes terület volt. Mára csak a füzes és a nádas
maradt meg, mintegy zöld szigetet alkotva a szántóföldek között.
Másik, ma már nyomaiban sem látható vízállás volt a Kenderáztató, szintén az
Alsó-mezőn.
A Cser vizekben egyébként szegény fennsíkján 4 tó is található.
Feltehetően valamennyi mesterséges eredetű, állatok itatása céljából ásták őket.
Ezek: a Szarka-tó, a Cserszél erdői között, amely 2 kis medencéből áll, és a
cseri legelőkön további három: Kerék-tó, Nagy-tó, Úsztató. Ezek ugyancsak
időszakossá váltak az utóbbi években.
A talajvíz Kemenessömjénben elég magas, néhol alig több, mint 5 méterrel helyezkedik el a felszín alatt. Az öregek elbeszélése szerint akkor kezdett el először csökkenni a kutakban a víz, amikor kiásták a falut északról megkerülő mély árkot. Ebben a folyamatban nagy szerepet játszott a földek alagcsövezése, víztelenítése is. Jelenleg a csapadékhiány okoz vízszintcsökkenést. A faluval ellentétben a Hegy és a Cser területén elég sokat -gyakran 40-50 métert is kellett ásni a víz szintjéig. Néhány megmaradt, használaton kívüli, nagyon mély kúttal ma is találkozhatunk a Cseren kirándulásaink közben.