A falu története

Őskori emlékek

Környékünk történelméről legkorábbi adatok az újkőkor idejéből származnak. Ebben a korban még összefüggő erdőségek borították a tájat. Ekkor vándoroltak be a Marcal-medence irányából a Nyugat-Balkán felől érkező újkőkori közösségek. Ők ismertették meg a már itt élő emberekkel a fejlettebb gazdálkodó életformát. Megélhetésüket főként juh-, kecske-, szarvasmarha-, és sertéstenyésztés biztosította, de az erdőirtással nyert területeken már földműveléssel is foglalkoztak. Ebből az időkből származnak a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra leletei, amelyek -többek között- tőlünk néhány km-re, Tokorcson kerültek elő.
  Az ezt követő, úgynevezett lengyeli kultúra idejéből szintén tártak fel a régészek ősi településmaradványokat.

A bronzkor már jóval több régészeti emléket hagyott ránk. A Rába völgye fontos közlekedési útvonal volt a vándorló népcsoportok számára. A makói kultúra egyik fontos települése volt a közelben, Ostffyasszonyfa határában, amelynek maradványai a Pannonia-Ring építésének estek áldozatul. Ekkor az itt élő népek már kiterjedt kereskedelmet folytattak a leletek tanúsága szerint. A későbbiekben érkeztek a területre a halomsíros kultúra megalapítói. Központi településük és bronzműves központjuk a közeli Ság-hegyen volt. Ők honosították meg a jellegzetes hamvasztásos urnamezős temetkezési stílust.
  A vaskori (Kr.e. 8-7. századtól) népességnek valószínűleg szintén a Sághegyen volt a központi telepük. Ennek nyomai azonban mára teljesen eltűntek. Azonban községünktől nem messze -Csönge határában- egy kis település maradványaira bukkantak. A feltárt földbe mélyített, lekerekített sarkú, négyszögletes, faszerkezetes, tapasztott falú házrészlet a kor vízparti telepeinek egyedülálló emléke.

Az időszámításunk előtti 5. században jelentek meg a tájon a nyugat felől érkező kelták. Legismertebb emlékük a Sitke és Ostffyasszonyfa közötti Földvár-major helyén épült erődítmény. Sáncai és területe mára beerdősült. Magas szintű termelési ismeretekkel rendelkeztek: vaskohászat, vasekék használata; ezenkívül valószínűleg ekkor terjedt el a szőlőművelés is. Ebből a korból már községünk területéről is kerültek elő leletek.

Római Birodalomtól a honfoglalásig

Dunántúl, az egykori Pannónia Kr. u. 43-tól a Római Birodalomhoz tartozott. Ebben az évben alapítja meg I. Claudius császár Savaria-t, a későbbi Szombathelyt. A város territóriumának keleti határa a Rába vonalánál lehetett. A tartomány fejlett úthálózattal rendelkezett. Kemenessömjén mellett egy hadiút haladt el, Vönöck-Kemenesmihályfa irányába, melynek nyomai ma is láthatók. Ezek egykor 4-5 m széles, domború, jól kavicsozott utak voltak. A Sághegyen már a római korban is bányásztak bazaltot, melyet Savaria útjainak burkolásához használtak fel. A hegy körüli villák az egykori szőlőműveléssel állhattak kapcsolatban. A folyók átkelőhelyeinél út- és őrállomások működtek. Közelükben voltak a kisebb települések, és álltak a földbirtokkal rendelkezők lakóhelyei, birtokközpontjai.
  A római uralom Pannóniában több, mint 300 éven át tartott, aminek a népvándorlás vetett véget. Kr.u. 379-ben Pannóniába a gót-hun-alán népcsoport tört be.

A hunok élén Attila 445-ben megalapította a Hun Birodalmat, amely halálakor darabjaira hullott. Savariát ekkor hatalmas földrengés pusztította el. A nyugati országrész elnéptelenedett. A terület csakúgy, mint a Kárpát-medence jelentős része szinte a népek országútjává vált. Az egykor virágzó római kori kultúra lassan feledésbe merült, csak az itt-ott fellelhető romok jelezték, hogy valaha szebb időket is látott a táj. A vidéken a keleti gótok, majd a longobárdok telepedtek le. A VI. században e népek elhagyták Itália felé a területet, és nyomukban az avarok elfoglalták a Dunántúlt. A község délkeleti határában feltárt avar kori sírok azt bizonyítják, hogy a falu már ekkor létezhetett, vagy legalábbis a környéke lakott volt.

A VII. században a frankok betörtek az avar szállásterület nyugati gyepűvidékére, majd 795-ben a nyugati avar országrész ura Aachenben meghódolt I. (Nagy) Károly frank király előtt. A terület kb. a Marcal folyó vonaláig a Frank Birodalomhoz tartozott. A IX. században Szvatopluk vezetésével a morvák feldúlták Pannóniát. A IX. század végén, 895 tavaszán Árpád fejedelem a magyar fősereggel átkelt a Vereckei-hágón, és megkezdődött a honfoglalás. Vas megye területére Öcsöb, Őse és Bulcsú vezérletével érkeztek meg a magyarok.
  Erről az időszakról nagyon kevés tárgyi emlék maradt fenn. Ezek közül érdemes megemlíteni a Kemenesszentmártonban és Celldömölk egyik temetőjében talált lovassírokat.

A középkor

A község első írásos említése 1280-ból való, illetve más források szerint 1331-ből, ahol a falut és nemeseit említik (nobiles de Semyen). A falu egykor a Cinca patak közelében helyezkedett el, és csak később, a tatárjárás pusztításai után épült újjá a mai helyén. Ezt látszik igazolni az is, hogy a Cinca patak partoldalain több Árpád-kori és középkori lelőhelyet fedeztek fel a régészek.

A falu neve feltehetően a Simeon (Simon) görög név magyar változatából, a Semjénből származik. A hagyomány szerint erre a vidékre a honfoglalás idején egy Simeon nevű vitéz érkezett.
 Hasonló eredetű településneveket máshol is találunk az országban: ilyen pl. Érsemjén, Kállósemjén, Kérsemjén, a Zala megyei Semjénháza, és a földrajzilag legközelebbi Rábasömjén, Sárvártól északra.
 A nyelvészek szerint a pusztán személynévből, egyéb képzők (-háza, -falva, stb.) nélkül keletkezett helyneveink a legrégebbi rétegét alkotják a magyar helynévanyagnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tatárjárás előtt, feltehetően már az Árpád-korban keletkezhetett.   A Kemenes előtagot csak később kapta a község, ez a tájra, a Kemeneshátra, illetve a Kemenesaljára utal. Szláv eredetű, ősi név, így minden bizonnyal a honfoglalás előtti időkből származik. Jelentése: "kavicsos". (A szláv "kamen" (kő) szó több földrajzi nevünkben is előfordul). A régebbi források, térképek szerint is a Rábát jobbról kísérő fennsíkszerű, kavicsos talajú dombvonulatot nevezték "Kemenes"-nek. Erről kapták az elnevezést a következő községek: Mihályfa, Sömjén, Szentmárton, Magasi, Hőgyész, Pálfa, Kápolna, Szentpéter.
  Sömjén idősebbjeitől egy másik magyarázatot is hallottam. Ezek szerint Kemenesalja neve onnan származhat, hogy a szőlőhegyről letekintve a fák közé rejtőző falunak csak a kéményei látszanak, így a falu mintegy a "kémények alatt" van, és a "kémények aljá"-ból lett később Kemenesalja.
 A Kemenessömjén névvel csak az 1863-ban megjelent "Magyaroszág helységnévtárában" találkozhatunk.
  1339-ben már a falu Kisboldogasszonynak szentelt templomáról is megemlékezik az írás. Ebben az időben már létezett a dömölki apátság, és az egykori karakói vármegyeközpont fokozatosan megszűnt, csak várispánságként élt tovább, helyét Vasvár vette át, amely sokáig megyeszékhely volt.
  A község egyik első birtokosai az Osl nemzetségbeli Ostffyak voltak. 1346-ban Osl két fia, János mester és Domonkos macsói bán megosztották itt birtokaikat. Hosszú évszázadokig az Ostffy család maradt Sömjén birtokosa, itteni tulajdonaikról egészen az 1780-as évekig vannak kimutatható adatok.
  A középkor folyamán gyakran volt a környék harcok színtere. A Károly Róbert idején dúló hatalmi harcokból a környező falvak nemessége is gyakran kivette a részét. 1403-ban Pápoc közelében volt egy ütközet, amikor a Zsigmond király uralmát megdönteni készülő trónkövetelő Nápolyi László olasz hadakkal vonult Buda felé. Csatlakoztak hozzá a nyugat-dunántúli nemesek, köztük Ostffy Ferenc is. Stibor vajda és Garai Miklós nádor azonban megelőző hadmozdulattal a Rába völgyében felvették a harcot, és Pápóc alatt szétverték a betolakodók seregeit. Az Ostffyak asszonyfai vára ekkor került a Gersei Petők kezére.
  A nemesek a Jagelló- és a Hunyadi-korban is kivették a részüket az országos hatalmi küzdelmekből, amely főleg egymás birtokai elleni hatalmaskodásokból állt. I. Ulászló 1441 tavaszán hadjárattal kényszerült visszafoglalni a Czilley-párti lázadóktól Ostffyasszonyfa Kígyókő néven ismert várát.

Az 1526-os mohácsi vereség Kemenesalján is éreztette hatását, több úri kastélyt erődítménnyé alakítottak át. Az 1532-es, Bécs ellen vezetett szultáni hadjáratot Kőszeg hős védői megakadályozták, és ez hadszíntérré változtatta Vas megyét. Miután a törököknek Sárvárt nem sikerült elfoglalniuk, bekövetkezett Kemenesalja első török pusztítása.
Ezekben az időkben a falu a törököknek fizetett adót, főleg Pápa eleste után került nehéz helyzetbe. Feltehetően a székesfehérvári török iszpáhik adóztatták meg Sömjént. Ekkor a földtulajdonosok között találjuk Török Bálintot is, akit jól ismerhetünk Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regényéből. A szomszédos község, Kemenesmihályfa római katolikus plébániáján őriznek egy -ebből a korból fennmaradt vasból kovácsolt- kettős keresztet, a kereszt csúcsán török félholddal. A hagyomány szerint a félhold a kereszten azt jelentette, hogy a törökök kirabolták Kemenesmihályfát. Valószínűleg Kemenessömjént is.
  Egy 1549-ből származó rovásadójegyzék szerint 6 és fél porta, 6 adómentes új ház, egy nemesi kúria, és 15 zsellér volt a faluban.

1553-ban pestisjárvány tizedelte meg a falu lakosságát, melynek során 4 ház néptelenedett el.

A XVI. században többször cserélt gazdát a község. A hadiszerencsétől függően hol a magyar Királysághoz, hol a Török Birodalomhoz tartozott.
  1567-ben a törökök ellen felvonuló császári csapatok Kemenessömjénen vonultak keresztül. A feljegyzések szerint 27 jobbágy volt ennek a kárvallottja.

1570-ben tűzvész pusztított a községben, 9-10 ház égett porrá.

1600 után az enyingi Török István pápai várkapitány a falu egyik részének birtokosa. A község birtokosa még a szintén pápai Esterházy család is. Ez idő tájt jelentek meg a községben a későbbiekben olyan fontos szerepet játszó kisbirtokosok is. Feltehetően jó részük a törökök elől menekülő lehetett. 1597-ben Ebergényi Péter Horváth Tamás agilisnek szolgálataiért 2 jobbágytelket adományozott Semjén birtokon, ey másikat Mihályfán, felmentve őt a jobbágyterhek alól. 1598-ban már 9 nemesi kúriát jegyeztek fel.
  Egy 1649-ben történt összeírás szerint a sömjéniek úgy emlékeztek, hogy Pápa vesztésekor kezdtek a töröknek adót fizetni, nevezetesen Cseri basának, török földesuruknak 25 forintot, a császárnak (bár valószínűleg inkább a szultánnak) pedig 5 forintot évente. Bethlen hadjáratakor a segédcsapatul szegődött Juszup iszpaha hódoltatta meg őket, és ettől kezdve 30 forintot, 10 pint vajat és mézet adtak.

1664 környékén újra nehéz idők jöttek, a török hadak szinte az egész vidéket felégették, és a környező falvak összefogva segítettek Asszonyfa kis palánkvárának védelmében, és újjáépítésében.
  Amikor a törökök Thököly második felkelésének segítése ürügyén a Dunántúlra rontottak, 40 falut égettek porrá. Ekkor történt meg Kemenesalja csaknem teljes pusztulása. Számtalan egykori falu soha nem épült újjá, nevüket csak a határrészek nevei őrzik.

1697-ban Kemenessömjénnek 450 lakosa volt. Temploma a viszontagságok során nagyon romos állapotba került, 1550-ben még a római katolikusoké, de a reformáció során az evangélikusok kapták meg, akik később újjáépítették. 1732-ben, az ellenreformáció idején azonban fegyveres erővel elvették tőlük.
  A templom történetéről részletesebben az Információk -> Látnivalók oldalon írunk.
  A népesség alakulásáról innentől vannak adataink, ezt az alábbi kis táblázatban foglaltuk össze:

Év	1697	1752	1828	1846	1870	1900	1920	1941	1960	1970	1990	2000
Létszám	450	582	670	745	729	776	822	808	869	776	571	645

Az 1700-as évektől a XIX. századig

A XVII. századtól a sokat szenvedett falu életében végre elkezdődhetett a békésebb fejlődés időszaka. Itt és a környező falvakban sorra épültek a nemesi kúriák, kastélyok.
  Sömjénben hegyközség alakult, külön elnökkel, hegybíróval, hegyjegyzővel. Ennek feladata a szőlőhegy ügyeinek irányítása volt, amelynek rendtartását 1774-ben rögzítették írásba.
A falu jobbágyainak helyzetét és az úrbéres viszonyokat az 1720-as országos összeírás adataiból lehet kiolvasni:

1720-as összeírás

"... 21 colonus, és még 4 idegen szőlőbirtokos
Postfundualis földjük 332 3/4 pozsonyi köblös. Az egyes telkekhez a telekföldek nagysága 12-21-33 pozsonyi köblös. Rétjük 42 kaszás.
Adóköteles szőleik 135 1/2 kapás. Ebben benn van az idegeneké is. Ezek közül Vönöckről 2-nek 12, Sz. Mártonból 1-nek, 4, Mihályfalváról 1-nek 3 kapás szőleje volt.
Határ 2 nyomásban, homokos, 1 köböl megterem 4-t. Rétjeik sásosak, különben sokszor kitéve vízáradásoknak. Legelőjük a szűk határ miatt elégtelen, ezért a szomszédos földesuraktól munka árán váltják meg. Tűzifa elegendő. Első szántás 4, a többi 2 igavonóval történik.
Piacuk terményeikre Kőszeg, Sopron, Pápa.
Borkimérés éven át 20 Ft-ot hoz.
Húskimérést 4 Ft-ért bérlik.
Szőlejük 1 kapás után másfél akó bort terem, rendesen 1, ritkán 1 Ft 30 kr-ért adják."

 
  Berzsenyi Dániel 1799-től 1804-ig élt Sömjénben. Itt indult el költői pályafutása. Egykori présháza a Kis-hegyen áll, ma műemlék. A költő emlékét ma is büszkén őrzi a település.

  Az 1828-as összeírás a következőképpen jellemzi a falut:
""...egyedüli kézműves a falu kovácsa, aki 1 legényt tart. Két zsidó kereskedő is él a községben, akik aprólékos áruval kereskednek, értékük 400 Ft körül van.
Az urbárium behozatalakor a jobbágyoknak 206 hold szántóföldjük volt, most 169 pozsonyi mérővel kevesebb. Rétjük 44 kaszás volt, most 27 kaszás. Vetnek búzát, árpát, rozsot, zabot úgy, hogy a föld 1/3-át búzával, árpával, 1/3-át rozzsal, 1/3-át zabbal és másféle gabonával vetik el.
A legközelebbi piac Kiscell, 1/4 mérföld.
Egy pozsonyi mérő földön tiszta haszon 52 18/32 krajcár.
Az urbarium szerint 44 kaszás rétje volt, a jelenlegi vallomás szerint 1 pozsonyi mérő réten a tiszta haszon 2 Ft 50 1/4 krajcár.
A helységnek van 26 3/8 pozsonyi mérő szőlője. Egy pozsonyi mérő szőlőt megkapál 4 ember. 1 akó bor közepes ára 1 Ft 30 krajcár. 1 pozsonyi mérő szőlő tiszta jövedelme 52 krajcár.
A tehenet 182 napig fejik. Naponta ad a tehén 1 1/2 icce tejet, egy icce tej ára 2 krajcár.
A lakosok föld- és szőlőművelésből élnek. A szegényebbek, a zsellérek aratással, csépléssel és más kézimunkával keresik kenyerüket.
A határ fekvése sík. Minden őszi és tavaszi növényt termelnek jó eredménnyel. A földeket minden hatodik évben trágyázzák, bár gyakoribb trágyázást kívánna. Két marhával szántanak, őszi alá háromszor, a tavaszi alá kétszer.
Közös jövedelme a községnek 2 hold szántó, ebből 8 Ft a haszna, 6 kaszás rét, ebből 20 Ft jövedelme származik.
Az urbarialis kocsmáltatásból évi 10 Ft haszna van.
A közös jövedelem a közös költségek fedezésére nem elegendő. Forspontot gyakran szolgálnak.""

  Az 1835-ös évből származó összeírás szerint ekkor már 49 nemesi család élt itt.

A XIX. század második felében Savanyú Jóska bakonyi betyár többször is megfordult a községben. Sömjénben akkor járt, amikor bujdosnia kellett a Veszprém megyei hajdúk elől. A veszprémi hajdúk csak a megye határáig üldözhették. A betyárvilágban a juhászok voltak a legjobb segítői. A fennmaradt elbeszélések szerint a sömjéni cseri juhásznál mindig jutott számára egy jó falat, egy pohár bor, és szállás.
  1888-ban épült az evangélikus templom, iskolával és tanítói lakással együtt, a helyi nemesség anyagi támogatásával. Ebből a korban születtek meg a község napjainkig meglévő kastélyai is, a Radó-kastély (1880), a Berzsenyi-kastély (1905), és a napjainkra már lebontott Deutsch-kúria.

1892-ben a Cseren, a csöngei határ közelében tartotta őszi hadgyakorlatát az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege. I. Ferenc József személyesen volt jelen. A császár a község külterületéhez tartozó Nyolcvanholdas nevű területen táborozott. Állítólag a környéken található Király-halomról figyelte a sereg gyakorlatait.

A katolikus templommal szemben található az Erzsébet-park. Nevét az 1896-ban, a honfoglalás millenniumának tiszteletére ültetett négy hársfáról kapta. Névadója Erzsébet, -Sissi- Magyarország királynője.

A XX. századtól napjainkig

Jellemzés helyett álljon itt egy statisztika az 1908-as évből:

  Lakosság száma: 776 fő. Színmagyar.
  Utolsó távírda és utolsó vasúti megálló: Vönöck és Celldömölk.
  Plébánia és utolsó posta: Kemenesmihályfa.
  Anyakönyvi kerület, körjegyzőség, ágostai evangélikus gyülekezet: helyben.
  Csendőrség: Celldömölk
  Rabbiság: Nagysimonyi.
  Majorok: Cserfás major (Berzsenyi-major), Tómajor (Szűts major).
  Hatóságok: bíró, helyettes bíró, közgyám, szülésznő, vágóbiztos.
  Iskolák: ágostai evangélikus iskola.
  Földbirtokos: Dr. Berzsenyi Jenő, Radó Dénes, Deutsch Mór.
  Vállalkozók: ács, kovács, vegyeskereskedő, vendéglős.

Az 1920-as évek közepén Kemenessömjénben járt Kodály Zoltán zeneszerző, aki sok-sok itt gyűjtött népdallal gazdagította zeneköltészetünk tárházát.

Az 1930-as években Dr. Holéczy Zoltán orvos, régész ásatásokat végzett a községben, és a Radó-cseren avar kori sírokat talált. A leleteket a Nemzeti Múzeum őrzi.

1932-ből a statisztika Kemenessömjénről a következőket mondja el:

Lakosság száma: 844 fő. Ebből magyar: 843, német: 1.
  Vallási megoszlás: evangélikus: 739, r. katolikus: 94, református: 3, izraelita: 8.
  Házak száma: 173.
  Területe: 2798 kh, melyből a községé 75 kh. Ebből szántó: 2012 kh, rét: 127 kh, legelő: 421 kh.
  Talajviszonyok: egy része sötét, televényes homok, egy része világosbarna homok.
  Termények: gabonafélék és gyümölcsök.
  Vasútállomás: Vönöck (3 km), és Celldömölk (5 km).
  Körjegyző: Vönöck, posta: Kemenesmihályfa.
  Távírda, Főszolgabírói Hivatal, Járásbíróság, Telekkönyvi hivatal, Adóhivatal, Pénzügyi Szakasz, Választókerület,     Csendőrség: Celldömölk.
  Törvényszék, Pénzügyi Igazgatóság: Szombathely.
  Pénzügyi Biztosság: Sárvár.
  Hatóságok, intézmények: körjegyző (Vönöck), községbíró, hegybíró, közgyám.
  Iskolák: Ágostai hitvallású evangélikus elemi iskola.
  Egyesületek: Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Levente Egylet, Lövész Egyesület.
  Vállalkozók: ácsok, cipészek, cséplőgép tulajdonosok, csizmadia, földbirtokosok, fűszer- és vegyeskereskedők, kocsmáros, kovács, kőművesek.

1936-ban a sömjéni hegyen állítottak emlékoszlopot Berzsenyi Dánielnek. Ez évben járt itt Berzsenyi nyomában Németh László költő is.

1945. március 27-e jelentette a község számára a második világháború végét. A front átvonulása szerencsére sem anyagi, sem polgári áldozatokat nem követelt.
  Ez évben a Radó-kastélyban járványkórház működött.
   A földreform során 532 kat. hold került a község lakói között kiosztásra.

1952-ben alakult meg a község első termelőszövetkezete, "Vörös Csillag" néven. A megalakuláskor 27 tagja volt. Az indulás utáni években nem igazán tudott kifejlődni a szövetkezeti mozgalom, így a gazdálkodás többször is válságba került. 1956 tavaszán 34 tagja volt a termelőszövetkezetnek.
   Ez évben megalakult egy másik szövetkezet is, "Kemenesalja" elnevezéssel. A község lakóinak nagyobb részét foglalta magába, taglétszáma 60 fő volt. Ez a szövetkezet már az első években is eredményesen gazdálkodott, figyelembe véve az első szövetkezet hibáit. Az 1956-os forradalom hatására mindkét TSZ feloszlott.
   1959. január 1-jén alakult újjá a termelőszövetkezet, "Előre" néven. Ennek már a lakosság 90%-a tagja volt.
   1968. január 1-jén a sömjéni és a mihályfai szövetkezet egyesült, "Sömjénmihályfa Mezőgazdasági Szövetkezet" elnevezéssel. 1975-ben pedig beolvadt a kemenesszentmártoni "Úttörő" MTSZ-be, amely 2001 tavaszán jogutód nélkül feloszlott, vagyona felszámolás alatt áll.

1964-ben épült a község Berzsenyi Dániel nevét viselő kultúrháza.

1978-ban megszűnt a sok időt megért sömjéni iskola, bár az utóbbi évtizedekben már csak kihelyezett tagozatként működött, az 1-4. osztályosok tanultak itt, a felsősök Mihályfára jártak át.

A falu Kemenesmihályfával két alkalommal is egyesült Sömjénmihályfa néven, először 1939. január 1-től 1946. szeptember 1-ig, másodszor 1982. január 1-től 1993. január 1-ig. A lakosság mindkétszer a szétválás mellett döntött, bár a két falu az elmúlt néhány évtized során földrajzilag már összeépült.

A századvég felé haladva a fejlődés lépcsőfokai már gyorsuló ütemben követték egymást.

1981-ben épült fel a minden szükséges eszközzel ellátott orvosi rendelő.
   1982-ben készült el a helyi vízmű. A községben minden udvaron elérhető már a vezetékes víz, mely részben a Vönöck mellett fúrt kutakból származik.
   1993.január elsejétől Kemenessömjén (és vele együtt Kemenesmihályfa) újra önálló településsé vált.
   1995-ben korszerű fűtésre térhettek át a község lakói, minden utcába eljutott a vezetékes gáz.
   1996-ban kapcsolódott be a falu ténylegesen a telefonhálózatba. Eddig csak a posta, és a TSZ-iroda rendelkezett telefonkapcsolattal, ezentúl a lakók számára is lehetővé vált a rácsatlakozás.
   1997-ben épült ki a kábeltelevízió-rendszer, ekkor még Kemenesmihályfával közös központtal.
   1999-ben felavatták és felszentelték a község új jelképeit: a címert és a zászlót.
   2000. január 1-től önálló jegyzőség alakul Kemenessömjénben.
 2004. tavaszától a Celldömölki Kábeltelevízió rendszeréhez kapcsolják a települést, melynek során elérhetővé válik a szélessávú Internet-hozzáférés is. Ezzel egyidőben kialakításra kerül az Ifjúsági Klub (eMagyarország pont), ahol bárki hozzáférhet az Internethez.
   2005.: Elkezdődött a szennyvízhálózat kiépítése.
   2006.: A község központjában álló, egykori Berzsenyi-kúria (a szocializmus évei alatt egy ideig Tanácsház) felújítása után ide költözhetett a polgármesteri hivatal, és a könyvtár. A régi könyvtár helyiségét, mely az evangélikus templomban van, visszakapta az egyház.
   A vegyesbolt átalakítása és kibővítése miatt az addig vele egy épületben működő posta új helyszínt kapott, a csaknem 2 évig az eMagyarország-pontnak helyet adó épületben, ahol sokkal korszerűbb körülmények között működhet tovább.
    Az eMagyarország pont (Ifjúsági Klub) a kultúrházban kapott új otthont.
    Elkészült a község szennyvízcsatorna-hálózata, a határ délkeleti részén, a Cinca patak mellett természetközeli technológiával működő (gyökérzónás) tisztítómű létesült.

Végezetül következzen 2, Word formátumban letölthető tanulmány, mely további hasznos információt nyújt azoknak, akik részletesebben szeretnének megismerkedni a falu történetével:

• Benczik Gyula: Kemenessömjén rövid története
• Keveházi László: A kemenessömjéni evangélikus gyülekezet története