A falu története

Őskori emlékek

Környékünk történelméről legkorábbi adatok az újkőkor idejéből származnak. Ebben a korban még összefüggő erdőségek borították a tájat. Ekkor vándoroltak be a Marcal-medence irányából a Nyugat-Balkán felől érkező újkőkori közösségek. Ők ismertették meg a már itt élő emberekkel a fejlettebb gazdálkodó életformát. Megélhetésüket főként juh-, kecske-, szarvasmarha-, és sertéstenyésztés biztosította, de az erdőirtással nyert területeken már földműveléssel is foglalkoztak. Ebből az időkből származnak a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra leletei, amelyek -többek között- tőlünk néhány km-re, Tokorcson kerültek elő.
Az ezt követő, úgynevezett lengyeli kultúra idejéből szintén tártak fel a régészek ősi településmaradványokat.

A bronzkor már jóval több régészeti emléket hagyott ránk. A Rába völgye fontos közlekedési útvonal volt a vándorló népcsoportok számára. A makói kultúra egyik fontos települése volt a közelben, Ostffyasszonyfa határában, amelynek maradványai a Pannonia-Ring építésének estek áldozatul. Ekkor az itt élő népek már kiterjedt kereskedelmet folytattak a leletek tanúsága szerint. A későbbiekben érkeztek a területre a halomsíros kultúra megalapítói. Központi településük és bronzműves központjuk a közeli Ság-hegyen volt. Ők honosították meg a jellegzetes hamvasztásos urnamezős temetkezési stílust.
A vaskori (Kr.e. 8-7. századtól) népességnek valószínűleg szintén a Sághegyen volt a központi telepük. Ennek nyomai azonban mára teljesen eltűntek. Azonban községünktől nem messze -Csönge határában- egy kis település maradványaira bukkantak. A feltárt földbe mélyített, lekerekített sarkú, négyszögletes, faszerkezetes, tapasztott falú házrészlet a kor vízparti telepeinek egyedülálló emléke.

Az időszámításunk előtti 5. században jelentek meg a tájon a nyugat felől érkező kelták. Legismertebb emlékük a Sitke és Ostffyasszonyfa közötti Földvár-major helyén épült erődítmény. Sáncai és területe mára beerdősült. Magas szintű termelési ismeretekkel rendelkeztek: vaskohászat, vasekék használata; ezenkívül valószínűleg ekkor terjedt el a szőlőművelés is. Ebből a korból már községünk területéről is kerültek elő leletek.

A Római Birodalomtól a honfoglalásig

Dunántúl, az egykori Pannónia Kr. u. 43-tól a Római Birodalomhoz tartozott. Ebben az évben alapítja meg I. Claudius császár Savaria-t, a későbbi Szombathelyt. A város territóriumának keleti határa a Rába vonalánál lehetett. A tartomány fejlett úthálózattal rendelkezett. Kemenessömjén mellett egy hadiút haladt el, Vönöck-Kemenesmihályfa irányába, melynek nyomai ma is láthatók. Ezek egykor 4-5 m széles, domború, jól kavicsozott utak voltak. A Sághegyen már a római korban is bányásztak bazaltot, melyet Savaria útjainak burkolásához használtak fel. A hegy körüli villák az egykori szőlőműveléssel állhattak kapcsolatban. A folyók átkelőhelyeinél út- és őrállomások működtek. Közelükben voltak a kisebb települések, és álltak a földbirtokkal rendelkezők lakóhelyei, birtokközpontjai.
A római uralom Pannóniában több, mint 300 éven át tartott, aminek a népvándorlás vetett véget. Kr.u. 379-ben Pannóniába a gót-hun-alán népcsoport tört be.

A hunok élén Attila 445-ben megalapította a Hun Birodalmat, amely halálakor darabjaira hullott. Savariát ekkor hatalmas földrengés pusztította el. A nyugati országrész elnéptelenedett. A terület csakúgy, mint a Kárpát-medence jelentős része szinte a népek országútjává vált. Az egykor virágzó római kori kultúra lassan feledésbe merült, csak az itt-ott fellelhető romok jelezték, hogy valaha szebb időket is látott a táj. A vidéken a keleti gótok, majd a longobárdok telepedtek le. A VI. században e népek elhagyták Itália felé a területet, és nyomukban az avarok elfoglalták a Dunántúlt. A község délkeleti határában feltárt avar kori sírok azt bizonyítják, hogy a falu már ekkor létezhetett, vagy legalábbis a környéke lakott volt.

A VII. században a frankok betörtek az avar szállásterület nyugati gyepűvidékére, majd 795-ben a nyugati avar országrész ura Aachenben meghódolt I. (Nagy) Károly frank király előtt. A terület kb. a Marcal folyó vonaláig a Frank Birodalomhoz tartozott. A IX. században Szvatopluk vezetésével a morvák feldúlták Pannóniát. A IX. század végén, 895 tavaszán Árpád fejedelem a magyar fősereggel átkelt a Vereckei-hágón, és megkezdődött a honfoglalás. Vas megye területére Öcsöb, Őse és Bulcsú vezérletével érkeztek meg a magyarok.
Erről az időszakról nagyon kevés tárgyi emlék maradt fenn. Ezek közül érdemes megemlíteni a Kemenesszentmártonban és Celldömölk egyik temetőjében talált lovassírokat.

A középkor

A község első írásos említése 1280-ból való, illetve más források szerint 1331-ből, ahol a falut és nemeseit említik (nobiles de Semyen). A falu egykor a Cinca patak közelében helyezkedett el, és csak később, a tatárjárás pusztításai után épült újjá a mai helyén. Ezt látszik igazolni az is, hogy a Cinca patak partoldalain több Árpád-kori és középkori lelőhelyet fedeztek fel a régészek.

A falu neve feltehetően a Simeon (Simon) görög név magyar változatából, a Semjénből származik. A hagyomány szerint erre a vidékre a honfoglalás idején egy Simeon nevű vitéz érkezett.
Hasonló eredetű településneveket máshol is találunk az országban: ilyen pl. Érsemjén, Kállósemjén, Kérsemjén, a Zala megyei Semjénháza, és a földrajzilag legközelebbi Rábasömjén, Sárvártól északra.
A nyelvészek szerint a pusztán személynévből, egyéb képzők (-háza, -falva, stb.) nélkül keletkezett helyneveink a legrégebbi rétegét alkotják a magyar helynévanyagnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tatárjárás előtt, feltehetően már az Árpád-korban keletkezhetett. A Kemenes előtagot csak később kapta a község, ez a tájra, a Kemeneshátra, illetve a Kemenesaljára utal. Szláv eredetű, ősi név, így minden bizonnyal a honfoglalás előtti időkből származik. Jelentése: "kavicsos". (A szláv "kamen" (kő) szó több földrajzi nevünkben is előfordul). A régebbi források, térképek szerint is a Rábát jobbról kísérő fennsíkszerű, kavicsos talajú dombvonulatot nevezték "Kemenes"-nek. Erről kapták az elnevezést a következő községek: Mihályfa, Sömjén, Szentmárton, Magasi, Hőgyész, Pálfa, Kápolna, Szentpéter.
Sömjén idősebbjeitől egy másik magyarázatot is hallottam. Ezek szerint Kemenesalja neve onnan származhat, hogy a szőlőhegyről letekintve a fák közé rejtőző falunak csak a kéményei látszanak, így a falu mintegy a "kémények alatt" van, és a "kémények aljá"-ból lett később Kemenesalja.
A Kemenessömjén névvel csak az 1863-ban megjelent "Magyaroszág helységnévtárában" találkozhatunk.
1339-ben már a falu Kisboldogasszonynak szentelt templomáról is megemlékezik az írás. Ebben az időben már létezett a dömölki apátság, és az egykori karakói vármegyeközpont fokozatosan megszűnt, csak várispánságként élt tovább, helyét Vasvár vette át, amely sokáig megyeszékhely volt.
A község egyik első birtokosai az Osl nemzetségbeli Ostffyak voltak. 1346-ban Osl két fia, János mester és Domonkos macsói bán megosztották itt birtokaikat. Hosszú évszázadokig az Ostffy család maradt Sömjén birtokosa, itteni tulajdonaikról egészen az 1780-as évekig vannak kimutatható adatok.
A középkor folyamán gyakran volt a környék harcok színtere. A Károly Róbert idején dúló hatalmi harcokból a környező falvak nemessége is gyakran kivette a részét. 1403-ban Pápoc közelében volt egy ütközet, amikor a Zsigmond király uralmát megdönteni készülő trónkövetelő Nápolyi László olasz hadakkal vonult Buda felé. Csatlakoztak hozzá a nyugat-dunántúli nemesek, köztük Ostffy Ferenc is. Stibor vajda és Garai Miklós nádor azonban megelőző hadmozdulattal a Rába völgyében felvették a harcot, és Pápóc alatt szétverték a betolakodók seregeit. Az Ostffyak asszonyfai vára ekkor került a Gersei Petők kezére.
A nemesek a Jagelló- és a Hunyadi-korban is kivették a részüket az országos hatalmi küzdelmekből, amely főleg egymás birtokai elleni hatalmaskodásokból állt. I. Ulászló 1441 tavaszán hadjárattal kényszerült visszafoglalni a Czilley-párti lázadóktól Ostffyasszonyfa Kígyókő néven ismert várát.

Az 1526-os mohácsi vereség Kemenesalján is éreztette hatását, több úri kastélyt erődítménnyé alakítottak át. Az 1532-es, Bécs ellen vezetett szultáni hadjáratot Kőszeg hős védői megakadályozták, és ez hadszíntérré változtatta Vas megyét. Miután a törököknek Sárvárt nem sikerült elfoglalniuk, bekövetkezett Kemenesalja első török pusztítása.
Ezekben az időkben a falu a törököknek fizetett adót, főleg Pápa eleste után került nehéz helyzetbe. Feltehetően a székesfehérvári török iszpáhik adóztatták meg Sömjént. Ekkor a földtulajdonosok között találjuk Török Bálintot is, akit jól ismerhetünk Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regényéből. A szomszédos község, Kemenesmihályfa római katolikus plébániáján őriznek egy -ebből a korból fennmaradt vasból kovácsolt- kettős keresztet, a kereszt csúcsán török félholddal. A hagyomány szerint a félhold a kereszten azt jelentette, hogy a törökök kirabolták Kemenesmihályfát. Valószínűleg Kemenessömjént is.
Egy 1549-ből származó rovásadójegyzék szerint 6 és fél porta, 6 adómentes új ház, egy nemesi kúria, és 15 zsellér volt a faluban.

1553-ban pestisjárvány tizedelte meg a falu lakosságát, melynek során 4 ház néptelenedett el.

A XVI. században többször cserélt gazdát a község. A hadiszerencsétől függően hol a magyar Királysághoz, hol a Török Birodalomhoz tartozott.
1567-ben a törökök ellen felvonuló császári csapatok Kemenessömjénen vonultak keresztül. A feljegyzések szerint 27 jobbágy volt ennek a kárvallottja.

1570-ben tűzvész pusztított a községben, 9-10 ház égett porrá.

1600 után az enyingi Török István pápai várkapitány a falu egyik részének birtokosa. A község birtokosa még a szintén pápai Esterházy család is. Ez idő tájt jelentek meg a községben a későbbiekben olyan fontos szerepet játszó kisbirtokosok is. Feltehetően jó részük a törökök elől menekülő lehetett. 1597-ben Ebergényi Péter Horváth Tamás agilisnek szolgálataiért 2 jobbágytelket adományozott Semjén birtokon, ey másikat Mihályfán, felmentve őt a jobbágyterhek alól. 1598-ban már 9 nemesi kúriát jegyeztek fel.
Egy 1649-ben történt összeírás szerint a sömjéniek úgy emlékeztek, hogy Pápa vesztésekor kezdtek a töröknek adót fizetni, nevezetesen Cseri basának, török földesuruknak 25 forintot, a császárnak (bár valószínűleg inkább a szultánnak) pedig 5 forintot évente. Bethlen hadjáratakor a segédcsapatul szegődött Juszup iszpaha hódoltatta meg őket, és ettől kezdve 30 forintot, 10 pint vajat és mézet adtak.

1664 környékén újra nehéz idők jöttek, a török hadak szinte az egész vidéket felégették, és a környező falvak összefogva segítettek Asszonyfa kis palánkvárának védelmében, és újjáépítésében.
Amikor a törökök Thököly második felkelésének segítése ürügyén a Dunántúlra rontottak, 40 falut égettek porrá. Ekkor történt meg Kemenesalja csaknem teljes pusztulása. Számtalan egykori falu soha nem épült újjá, emléküket csak a határrészek nevei őrzik.

1697-ban Kemenessömjénnek 450 lakosa volt. Temploma a viszontagságok során nagyon romos állapotba került, 1550-ben még a római katolikusoké, de a reformáció során az evangélikusok kapták meg, akik később újjáépítették. 1732-ben, az ellenreformáció idején azonban fegyveres erővel elvették tőlük.
A templom történetéről részletesebben a Látnivalók oldalon írunk.
A népesség alakulásáról innentől vannak adataink, ezt az alábbi kis táblázatban foglaltuk össze:

Év	1697	1752	1828	1846	1870	1900	1920	1941	1960	1970	1990	2000	2005	2009	2013
Létszám	450	582	670	745	729	776	822	808	869	776	571	645	625	610	606

Az 1700-as évektől a XIX. századig

A XVII. századtól a sokat szenvedett falu életében végre elkezdődhetett a békésebb fejlődés időszaka. Itt és a környező falvakban sorra épültek a nemesi kúriák, kastélyok.
Sömjénben hegyközség alakult, külön elnökkel, hegybíróval, hegyjegyzővel. Ennek feladata a szőlőhegy ügyeinek irányítása volt, amelynek rendtartását 1774-ben rögzítették írásba.
A falu jobbágyainak helyzetét és az úrbéres viszonyokat az 1720-as országos összeírás adataiból lehet kiolvasni:

1720-as összeírás

"... 21 colonus, és még 4 idegen szőlőbirtokos
Postfundualis földjük 332 3/4 pozsonyi köblös. Az egyes telkekhez a telekföldek nagysága 12-21-33 pozsonyi köblös. Rétjük 42 kaszás.
Adóköteles szőleik 135 1/2 kapás. Ebben benn van az idegeneké is. Ezek közül Vönöckről 2-nek 12, Sz. Mártonból 1-nek, 4, Mihályfalváról 1-nek 3 kapás szőleje volt.
Határ 2 nyomásban, homokos, 1 köböl megterem 4-t. Rétjeik sásosak, különben sokszor kitéve vízáradásoknak. Legelőjük a szűk határ miatt elégtelen, ezért a szomszédos földesuraktól munka árán váltják meg. Tűzifa elegendő. Első szántás 4, a többi 2 igavonóval történik.
Piacuk terményeikre Kőszeg, Sopron, Pápa.
Borkimérés éven át 20 Ft-ot hoz.
Húskimérést 4 Ft-ért bérlik.
Szőlejük 1 kapás után másfél akó bort terem, rendesen 1, ritkán 1 Ft 30 kr-ért adják."

Berzsenyi Dániel 1799-től 1804-ig élt Sömjénben. Itt indult el költői pályafutása. Egykori présháza a Kis-hegyen áll, ma műemlék. A költő emlékét ma is büszkén őrzi a település.

Az 1828-as összeírás a következőképpen jellemzi a falut:
""...egyedüli kézműves a falu kovácsa, aki 1 legényt tart. Két zsidó kereskedő is él a községben, akik aprólékos áruval kereskednek, értékük 400 Ft körül van.
Az urbárium behozatalakor a jobbágyoknak 206 hold szántóföldjük volt, most 169 pozsonyi mérővel kevesebb. Rétjük 44 kaszás volt, most 27 kaszás. Vetnek búzát, árpát, rozsot, zabot úgy, hogy a föld 1/3-át búzával, árpával, 1/3-át rozzsal, 1/3-át zabbal és másféle gabonával vetik el.
A legközelebbi piac Kiscell, 1/4 mérföld.
Egy pozsonyi mérő földön tiszta haszon 52 18/32 krajcár.
Az urbarium szerint 44 kaszás rétje volt, a jelenlegi vallomás szerint 1 pozsonyi mérő réten a tiszta haszon 2 Ft 50 1/4 krajcár.
A helységnek van 26 3/8 pozsonyi mérő szőlője. Egy pozsonyi mérő szőlőt megkapál 4 ember. 1 akó bor közepes ára 1 Ft 30 krajcár. 1 pozsonyi mérő szőlő tiszta jövedelme 52 krajcár.
A tehenet 182 napig fejik. Naponta ad a tehén 1 1/2 icce tejet, egy icce tej ára 2 krajcár.
A lakosok föld- és szőlőművelésből élnek. A szegényebbek, a zsellérek aratással, csépléssel és más kézimunkával keresik kenyerüket.
A határ fekvése sík. Minden őszi és tavaszi növényt termelnek jó eredménnyel. A földeket minden hatodik évben trágyázzák, bár gyakoribb trágyázást kívánna. Két marhával szántanak, őszi alá háromszor, a tavaszi alá kétszer.
Közös jövedelme a községnek 2 hold szántó, ebből 8 Ft a haszna, 6 kaszás rét, ebből 20 Ft jövedelme származik.
Az urbarialis kocsmáltatásból évi 10 Ft haszna van.
A közös jövedelem a közös költségek fedezésére nem elegendő. Forspontot gyakran szolgálnak.""

Az 1835-ös évből származó összeírás szerint ekkor már 49 nemesi család élt itt.

A XIX. század második felében Savanyú Jóska bakonyi betyár többször is megfordult a községben. Sömjénben akkor járt, amikor bujdosnia kellett a Veszprém megyei hajdúk elől. A veszprémi hajdúk csak a megye határáig üldözhették. A betyárvilágban a juhászok voltak a legjobb segítői. A fennmaradt elbeszélések szerint a sömjéni cseri juhásznál mindig jutott számára egy jó falat, egy pohár bor, és szállás.
1888-ban épült az evangélikus templom, iskolával és tanítói lakással együtt, a helyi nemesség anyagi támogatásával. Ebből a korban születtek meg a község napjainkig meglévő kastélyai is, a Radó-kastély (1880), a Berzsenyi-kastély (1905), és a napjainkra már lebontott Deutsch-kúria.

1892-ben a Cseren, a csöngei határ közelében tartotta őszi hadgyakorlatát az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege. I. Ferenc József személyesen volt jelen. A császár a község külterületéhez tartozó Nyolcvanholdas nevű területen táborozott. Állítólag a környéken található Király-halomról figyelte a sereg gyakorlatait.

A katolikus templommal szemben található az Erzsébet-park. Nevét az 1896-ban, a honfoglalás millenniumának tiszteletére ültetett négy hársfáról kapta. Névadója Erzsébet, -Sissi- Magyarország királynője.

A XX. századtól napjainkig

Jellemzés helyett álljon itt egy statisztika az 1908-as évből:
Lakosság száma: 776 fő. Színmagyar.
Utolsó távírda és utolsó vasúti megálló: Vönöck és Celldömölk.
Plébánia és utolsó posta: Kemenesmihályfa.
Anyakönyvi kerület, körjegyzőség, ágostai evangélikus gyülekezet: helyben.
Csendőrség: Celldömölk
Rabbiság: Nagysimonyi.
Majorok: Cserfás major (Berzsenyi-major), Tómajor (Szűts major).
Hatóságok: bíró, helyettes bíró, közgyám, szülésznő, vágóbiztos.
Iskolák: ágostai evangélikus iskola.
Földbirtokos: Dr. Berzsenyi Jenő, Radó Dénes, Deutsch Mór.
Vállalkozók: ács, kovács, vegyeskereskedő, vendéglős.

Az 1920-as évek közepén Kemenessömjénben járt Kodály Zoltán zeneszerző, aki sok-sok itt gyűjtött népdallal gazdagította zeneköltészetünk tárházát.

Az 1930-as években Dr. Holéczy Zoltán orvos, régész ásatásokat végzett a községben, és a Radó-cseren avar kori sírokat talált. A leleteket a Nemzeti Múzeum őrzi.

1932-ből a statisztika Kemenessömjénről a következőket mondja el:
Lakosság száma: 844 fő. Ebből magyar: 843, német: 1.
Vallási megoszlás: evangélikus: 739, r. katolikus: 94, református: 3, izraelita: 8.
Házak száma: 173.
Területe: 2798 kh, melyből a községé 75 kh. Ebből szántó: 2012 kh, rét: 127 kh, legelő: 421 kh.
Talajviszonyok: egy része sötét, televényes homok, egy része világosbarna homok.
Termények: gabonafélék és gyümölcsök.
Vasútállomás: Vönöck (3 km), és Celldömölk (5 km).
Körjegyző: Vönöck, posta: Kemenesmihályfa.
Távírda, Főszolgabírói Hivatal, Járásbíróság, Telekkönyvi hivatal, Adóhivatal, Pénzügyi Szakasz, Választókerület, Csendőrség: Celldömölk.
Törvényszék, Pénzügyi Igazgatóság: Szombathely.
Pénzügyi Biztosság: Sárvár.
Hatóságok, intézmények: körjegyző (Vönöck), községbíró, hegybíró, közgyám.
Iskolák: Ágostai hitvallású evangélikus elemi iskola.
Egyesületek: Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Levente Egylet, Lövész Egyesület.
Vállalkozók: ácsok, cipészek, cséplőgép tulajdonosok, csizmadia, földbirtokosok, fűszer- és vegyeskereskedők, kocsmáros, kovács, kőművesek.

1936-ban a sömjéni hegyen állítottak emlékoszlopot Berzsenyi Dánielnek. Ez évben járt itt Berzsenyi nyomában Németh László költő is.

1945. március 27-e jelentette a község számára a második világháború végét. A front átvonulása szerencsére sem anyagi, sem polgári áldozatokat nem követelt.
Ez évben a Radó-kastélyban járványkórház működött.
A földreform során 532 kat. hold került a község lakói között kiosztásra.

1952-ben alakult meg a község első termelőszövetkezete, "Vörös Csillag" néven. A megalakuláskor 27 tagja volt. Az indulás utáni években nem igazán tudott kifejlődni a szövetkezeti mozgalom, így a gazdálkodás többször is válságba került. 1956 tavaszán 34 tagja volt a termelőszövetkezetnek.
Ez évben megalakult egy másik szövetkezet is, "Kemenesalja" elnevezéssel. A község lakóinak nagyobb részét foglalta magába, taglétszáma 60 fő volt. Ez a szövetkezet már az első években is eredményesen gazdálkodott, figyelembe véve az első szövetkezet hibáit. Az 1956-os forradalom hatására mindkét TSZ feloszlott.
1959. január 1-jén alakult újjá a termelőszövetkezet, "Előre" néven. Ennek már a lakosság 90%-a tagja volt.
1968. január 1-jén a sömjéni és a mihályfai szövetkezet egyesült, "Sömjénmihályfa Mezőgazdasági Szövetkezet" elnevezéssel. 1975-ben pedig beolvadt a kemenesszentmártoni "Úttörő" MTSZ-be, amely 2001 tavaszán jogutód nélkül feloszlott.

1964-ben épült a község Berzsenyi Dániel nevét viselő kultúrháza.

1978-ban megszűnt a sok időt megért sömjéni iskola, bár az utóbbi évtizedekben már csak kihelyezett tagozatként működött, az 1-4. osztályosok tanultak itt, a felsősök Mihályfára jártak át.

A falu Kemenesmihályfával két alkalommal is egyesült Sömjénmihályfa néven, először 1939. január 1-től 1946. szeptember 1-ig, másodszor 1982. január 1-től 1993. január 1-ig. A lakosság mindkétszer a szétválás mellett döntött, bár a két falu az elmúlt néhány évtized során földrajzilag már összeépült.

A századvég felé haladva a fejlődés lépcsőfokai már gyorsuló ütemben követték egymást.
- 1981-ben épült fel a minden szükséges eszközzel ellátott orvosi rendelő.
- 1982-ben készült el a helyi vízmű. A községben minden udvaron elérhető már a vezetékes víz, mely részben a Vönöck melletti fúrt kutakból származik.
- 1993.január elsejétől Kemenessömjén (és vele együtt Kemenesmihályfa) újra önálló településsé vált.
- 1995-ben korszerű fűtésre térhettek át a község lakói, minden utcába eljutott a vezetékes gáz.
- 1996-ban kapcsolódott be a falu ténylegesen a telefonhálózatba. Eddig csak a posta, és a TSZ-iroda rendelkezett telefonkapcsolattal, ezentúl a lakók számára is lehetővé vált a rácsatlakozás.
- 1997-ben épült ki a kábeltelevízió-rendszer, ekkor még Kemenesmihályfával közös központtal.
- 1999-ben felavatták és felszentelték a község új jelképeit: a címert és a zászlót.
- 2000. január 1-től önálló jegyzőség alakul Kemenessömjénben.
- 2004. tavaszától a Celldömölki Kábeltelevízió rendszeréhez kapcsolják a települést, melynek során elérhetővé válik a szélessávú Internet-hozzáférés is. Ezzel egyidőben kialakításra kerül az Ifjúsági Klub (eMagyarország pont), ahol bárki hozzáférhet az Internethez.
- 2005.: Elkezdődött a szennyvízhálózat kiépítése.
Ez évben tartották meg először a régi idők feledésbe merült nagy falusi örömünnepét, a Szüreti Felvonulást.

2006.: A község központjában álló, egykori Berzsenyi-kúria (a szocializmus évei alatt egy ideig Tanácsház) felújítása után ide költözhetett a polgármesteri hivatal, és a könyvtár. A régi könyvtár helyiségét, mely az evangélikus templomban van, visszakapta az egyház.
A vegyesbolt átalakítása és kibővítése miatt az addig vele egy épületben működő posta új helyszínt kapott, a csaknem 2 évig az eMagyarország-pontnak helyet adó épületben, ahol sokkal korszerűbb körülmények között működhet tovább.
Az eMagyarország pont (Ifjúsági Klub) a kultúrházban kapott új otthont.
Elkészült a község szennyvízcsatorna-hálózata, a határ délkeleti részén, a Cinca patak mellett természetközeli technológiával működő (gyökérzónás) tisztítómű létesült.

A közelmúlt krónikája

Az elmúlt években a település és közterületei tovább szépültek, a közösségi élet megélénkült, kulturális csoportok alakultak, a falu lakóinak mindennapjait lassan hagyománnyá váló új rendezvények színesítik.

2007 tavaszán az addigra elhanyagolt külsőt mutató Berzsenyi-pincét és környékét rendbe tették a falu önkéntesei, egy jó hangulatú társadalmi munka keretében. A rendezetté vált környezet, és az otthonossá tett belső tér azóta évente több alkalommal falusi rendezvények (2014-ben cserkésztábor) színhelye lett.

Ugyancsak 2007 tavaszától tartják meg minden évben a Kemenessömjéni borversenyt a Berzsenyi-pincében a környékbeli szőlősgazdák.
Ebben az évben került sor a temető vízellátásának javítására, és a faluközpont virágosítására is.
Ősztől megalakult a Nyugdíjasklub, mely a kultúrház klubhelyiségében kapott helyet, községünk idősebbjeinek kínálva kellemes, jó hangulatú közösségi élményt.
A 2007-es év történetének utolsó fejezeteként említjük meg, hogy ez évben került sor először a "Falu Karácsonyára", ahol gyermekműsorokkal, terített asztallal, ajándékokkal várták Sömjén lakóit.

2008-tól rendszeresen sor kerül az év első hónapjaiban a "Nemcsak a húszéveseké a világ" címmel meghirdetett batyus bálra (azóta Farsangi bál) ahol vidám, zenés műsorok mellett, kellemes társaságban lehet kicsit elfeledni a zord téli hónapokat.
Ez év tavaszától vette kezdetét Kemenessömjén egyik legnagyobb rendezvénysorozatának számító Pünkösdi Vigasságok. A programok között találunk zenés motoros (ébresztő) felvonulást, Pünkösd Focibajnokságot, gyermekprogramokat, ügyességi- és erő-vetélkedőket, a második napon kulturális, zenés programokkal, bállal zárul a hétvége.
Ebben az évben került megrendezésre az első sömjéni főzőverseny a Berzsenyi-pincénél, mely azóta a pünkösdi napokhoz kapcsolódik, Arany Fakanál Főzőverseny néven.
Ugyancsak 2008-tól, több alkalommal is rockfesztivál helyszíne lett a kemenessömjéni kultúrház.
Erre az évre tehető a Kultúrház belső felújítása, mely társadalmi munkában történt, teljes festést és dekorációt kapott a nagyterem. A további években a külső homlokzat felújítása is megvalósult, az udvari részen betonozott tér, és állandó, fedett színpad létesült.

Ezekben az években került sor az evangélikus templom külső felújítására.

2014-ben avatták fel az újjáépült játszóteret. Jelenleg folyamatban van a katolikus templom teljes külső és belső állagmegóvása és felújítása.

Végezetül következzen 2, Word formátumban letölthető tanulmány, mely további hasznos információt nyújt azoknak, akik részletesebben szeretnének megismerkedni a falu történetével:

- Benczik Gyula: Kemenessömjén rövid története
- Keveházi László: A kemenessömjéni evangélikus gyülekezet története

IMPRESSZUM, SZERZŐI JOGOK:
Kemenessömjén Község Önkormányzat hivatalos honlapja

ÜZEMELTETŐ
Kemenessömjén Község Önkormányzata
Kemenessömjén, Berzsenyi Dániel u. 19.
Telefon/Fax: 95/435-018
e-mail: kemenessomjen@cellkabel.hu

Impresszum

Szerkesztő: webmester@kemenessomjen.hu