Kemenessömjénről néhány szóban:
Kemenessömjén Vas megye keleti szegélyén, a Kisalföld déli részén fekszik, ott, ahol a
Kemeneshát észak felé egyre alacsonyabbá váló lankás dombhullámai beleolvadnak a Marcal-medence
síkjába. Ezt a vidéket Kemenesalja néven ismeri a földrajztudomány és a környéken élő nép egyaránt.
A falu területének nagyobb része enyhén hullámos síkság, a Cinca-patak mellékén főként megművelt
területekkel, rétekkel, amelyet északnyugatról szőlőhegyek szelíd lejtői szegélyeznek, túl rajtuk,
távolabb a Cser erdőkkel, legelőkkel borított fennsíkszerű felszíne húzódik.
Legközelebbi közlekedési csomópont Celldömölk, amellyel községünket autóbuszjáratok kötik össze.
A főútvonalaktól viszonylag távol esik a falu, így a kicsi autóforgalom ideális célponttá teheti
a nyugalmat kereső. pihenni vágyó utazóknak, nyaralóknak egyaránt.
Első írásos említése 1280-ból való, Semyen néven. Nevének eredete az elfogadott magyarázat
szerint a Simeon név magyar változatából, a Semjénből származik. Birtokosai az Osl nemzetségbeli
Ostffyak és leszármazottaik, a Zichyek és Vidosok voltak. A 16-17. században területet szereztek
itt az enyingi Törökök, később pedig a pápai Esterházyak is. Mellettük több, főleg helybeli
köznemesi családnak is voltak birtokai. Közülük ki kell emelni Berzsenyi Dánielt,
aki 1798-tól 1803-ig élt itt. Emlékét őrzi az egykori présháza mellett felállított emlékkő,
amely annak a vén cseresznyefának a helyén áll, ahol több versét is írta. A présházban múzeumot
rendeztek be. Egykori lakóháza helyén emléktábla látható, a község főutcájában pedig szobrot
állítottak tiszteletére. A falu a 16-17. században többször is kénytelen volt a töröknek hódolni,
különösen Pápa eleste után került nehéz helyzetbe. 1939-1946 és 1982-1992-ig a szomszédos
Kemenesmihályfával egyesítve a Sömjénmihályfa nevet viselte, de a lakosság mindkétszer a
különválás mellett döntött. A helyi bortermelésről a 18. századtól vannak írásos emlékek,
a -régi elnevezés szerinti-Nemes-Kis-hegyen folyó szőlőtermesztés értékes forrása az 1756 és
1826 közötti évek hegyvám lajstroma. A Kisboldogasszonynak szentelt római katolikus temploma
középkori eredetű. Először 1439-ben említették, amikor földesurai a pápához búcsújogért
folyamodtak. A 17. században elpusztult, csak falai maradtak meg. 1785-86-ban püspöki
segítséggel újjáépítették. A mai homlokzatát 1892-ben kapta (Pick Henrik, Kiscell).
Az 1973-ban elvégzett kutatás bizonyította középkori eredetét.
Evangélikus templom a 18. században épült barokk stílusban. A Berzsenyi-kastélyt 1905-ben
építették szecessziós stílusban. Tulajdonosa nemrég felújíttatta, jelenleg szállóként működik.
A Radó-kastélyt Szentmártoni Radó Gyula építtette 1880 körül eklektikus stílusban.
A kétszintes épület két szélén timpanonok, középső részén felül erkély, alul üvegezett
előtér volt korábban. A II. világháború utáni átépítés a korábbinál egyszerűbb külsőt
adott az épületnek.
Tisztelt Látogató!
Ez egy kereteket tartalmazó oldal, az Ön böngészője azonban az ilyen
lapokat nem támogatja. Ha Önnek IBM-kompatibilis PC típusú számítógépe van,
javasoljuk a Netscape Navigator, az Internet Explorer, vagy az Opera böngészők
(újabb verzióinak) telepítését. Linux rendszer esetén szintén a Netscape,
Mozilla, Galeon, vagy a Konqueror javasolt. A honlap teljes tartalmát csak így
tekintheti meg.